Küldetés

„Mikor megálmodtuk a FancyFlea-t egy olyan márkát szerettünk volna létrehozni, amely kreatív, kedves és játékos. Ami egy kis vidámságot csempész a hétköznapokba – és mosolyt csal az arcokra. Ami nem csupán praktikus, de – reményeink szerint – szerethető is.”

Est. 2020.

A történetünk

Emlékszem, amikor gólyatáborban anno megláttam Dorkát, egyből tudtam, hogy ezzel a lánnyal össze kell barátkoznom. Áradt belőle a kreatív energia, a szépérzék és a harmónia. Ez 2006-ban történt, barátságunk azóta is töretlen és 2020 óta egy új szinttel gazdagodott: a közös alkotás örömével. Szeretek Vele ötletelni, tervezgetni, ábrándozni. Ő a grafikus, a márka kreatív vezérfonala. Az ő kezei közül kerül ki a Fancy Flea világának minden apró részlete, ami egységbe kovácsolja a márkát.  Szeretem, hogy Dorkával való közös alkotást kiteljesedésként és nem munkaként élem meg. Szeretem, hogy közösek az alapértékeink, értjük egymás humorát, és jókat tudunk nevetni, ha valamelyikünk hibázik. Márpedig azt gyakran szoktunk 🙂

Fodor-Resitcky Orsi 

Tudod milyen az, amikor találkozol egy számodra idegen emberrel és olyan érzésed támad, mintha már egész életedben ismerted volna? Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom. 🙂 18 éves korunkban így kezdődött a barátságunk, és most visszagondolva azt hiszem már akkor borítékolható volt, hogy egyszer valami közös „fába vágjuk a fejszénket”.
Amikor Orsi egy nap azzal az ötlettel állt elő, hogy tervezzek gyerektáskákat és hozzuk létre a FancyFlea brandet, gondolkodás nélkül mondtam igent. Tudtam, hogy remekül kiegészítjük egymást, és mindenben számíthatok majd rá. Ha kitalálunk valamit, ő éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy az álomból valóság legyen. Ha kell anyagot szab és mintadarabot varr, a föld alól is előkeríti a szükséges kellékeket, kiegészítőket. Amit megrajzolok, ő kelti életre, szervezőkészsége nem ismer lehetetlent. Orsi ötletei, tervei mindig inspirálóan hatnak, és energiával töltenek fel a nehezebb időkben is.
Fantasztikus érzés volt látni, ahogy a FancyFlea életre kel, és ránk pedig még azt hiszem, nagy kalandok várnak. 🙂

Tóth-Józsa Dóra